Négy ország, négy nyelv, egy közös kincs: a csipke. 2026 június 4-8.között került sor a program 2. workshopjára Besztercebányán, ahol kézművesek, etnográfusok, múzeumi szakemberek és népviseleti kutatók ültek le közösen abból a célból, hogy a négy ország népi kézműves hagyományait egymásnak és a világnak megmutassák.
A háromnapos szakmai program nemcsak technikát és tudást adott, hanem személyes kapcsolatokat, szemléletet és azt az érzést, hogy a népi örökség megóvása minden résztvevő ország közös érdeke. A program második napja Szlovákia három jellegzetes régiójának megismerésével kezdődött: a Miava, a Gemer és a Detva vidék hagyományos viseleteit mutatták be előadásokon, az egyes régiók kulturális és történeti hátterével együtt.
Délutánt a szép fekvésű Španá Dolina és Staré Hory falvaiba látogatottak el résztvevők. Ezek a bányavidéki települések a csipkekészítés bölcsői Szlovákiában. A helyszínen még élő 3-4 60-70 éves csipkekészítő nő a saját kezével mutatta meg, hogyan vernek csipkét. Sajnos a hagyományt a fiatalabb generáció már nem viszi tovább.
A harmadik nap elméleti előadással kezdődött arról, hogyan él a csipke a mai divatban, a 19. századi Viktória királynő fehér esküvői ruhájától Alexander McQueen gigantikus csipkemotívumaiig. Az előadás megmutatta, hogy a csipke nem múzeumi darab, hanem ma is aktív inspirációforrás a kortárs tervezők számára.
Ezt követte Petra Pršová trenčíni divattervező és pedagógus workshopja. A workshopon a résztvevők moodboardot – hangúlattáblákat – állítottak össze, divatalakokat rajzoltak, és egy mini-kollekciót terveztek, amelybe beépítették a megismert csipkemotívumokat.
A résztvevőknek különösen az tetszett, hogy a tervező egyszerre volt pedagógus és alkotó: ez a kettősség megmutatta, hogyan lehet a hagyományos motívumokat a mai divatba emelni úgy, hogy az nem utánzat, hanem.az új alkotás szerves része legyen. Az elméleti részt – a kollekció tervezés logikáját, az inspirációs fal összeállítását – szívesen hallgatták volna tovább a résztvevők.
A tervezési workshopon négyen kilenc tervet készítettek. A szervezőknek különösen hálásak voltak a résztvevők a kétnyelvű előadásokért, amelyek nagyban segítették a nyelvi nehézségek áthidalását.
A négy ország résztvevői különböző élményekkel tértek haza, mindenki más-más elemét ragadta meg a Besztercebányai workshopnak. A besztercebányai találkozó a sorozat második állomása, volt, de már most jól látszódik, hogy az országok viseletinek megismerésében mindenki egy speciális elemre teszi a hangsúlyt: Magyarország (hímzés) → Szlovákia (csipke) → Csehország (kékfestő) → Lengyelország (madeira technika).
A résztvevők többsége visszatérő volt, van közös alap és bizalom. A lengyel és cseh csoportokban is jelen voltak olyanok, akik már a békéscsabai találkozón is részt vettek, és magukkal húzták az újonnan bekapcsolódókat. Ez a folyamatosság adja a projekt igazi értékét.
